Híreink

Teljes kép

Módosítható-e a munkaidő-beosztás a munkavállaló beleegyezésével?

A Munka Törvénykönyve legújabb módosításának tervezete lehetővé tenné, hogy a munkáltató a munkavállaló beleegyezésével bármikor, határidő nélkül módosítsa a már közölt munkaidő-beosztást. Bár a javaslatot egyelőre visszavonták, ez a lehetőség tulajdonképpen ma is levezethető a törvényből.

A munkaidő-beosztás előzetes közlésének az a jelentősége, hogy ha a munkáltató mégis ettől eltérően veszi igénybe a munkavállalót, az rendkívüli munkaidőt vagy állásidőt jelent. Például, ha az előre közölt beosztás szerint a munkavállaló kedden 14 órakor végez, és ehelyett mégis 16 óráig bent kell maradnia, akkor ez a plusz két óra rendkívüli munkaidőként, 50%-os bérpótlékkal számolandó el. Ezzel kompenzálja a törvény azt, hogy a munkavállaló csak később fejezte be a munkát aznap, mint amivel számolhatott. Ha pedig az előre beosztott munkaidőben mégsem tud feladatot adni a munkáltató, és ezért hamarabb hazaküldi a munkavállalót, erre az időre az alapbére és esetleges pótlékai akkor is megilletik.

A javaslat szerint a munkavállaló beleegyezhetne a munkaidő-beosztás módosításába. Így például a felek megegyezhetnének, hogy a keddi két túlóráért cserébe csütörtökön két órával később kell csak jönnie, vagy az „üresjárat” miatt elengedett órákat később le kéne dolgoznia. Jól láthatóan egy ilyen megegyezéssel a munkavállaló valójában bérről mond le. Az előterjesztő nem fűzött indokolást a javaslathoz, ezért nem tudjuk, milyen megfontolások miatt tartanák szükségesnek a bevezetését. Ez már csak azért is kérdéses, mert ma sem zárja ki semmi a törvényben, hogy a felek közös megegyezéssel módosítsák a már közölt beosztást. Rendkívüli munkaidőnek ugyanis csak az minősül, ha a munkáltató egyoldalúan változtatja meg a munkaidő-beosztást. Annak pedig kétségkívül élő gyakorlata van, amikor a beosztás módosítása a munkavállaló kezdeményezésére történik. Például, a munkavállaló maga kezdeményezi, hogy felcserélné az egyik munkanapját és pihenőnapját. Ilyen esetben aligha jutna bárkinek eszébe pihenőnapi rendkívüli munkavégzést elszámolni a munkavállalónak.

A munkaidő-beosztás módosítása ettől még persze komoly aggályokat vethet fel, hiszen bér szempontból a munkavállaló rosszul jár. Kérdés tehát, vajon miért állna érdekében a munkavállalónak egy ilyen megállapodást elfogadnia.

Ez legfeljebb csak akkor fordulhat elő, ha a módosított beosztás neki is kedvezőbb lenne (pl. aznap délután amúgy is ráér, egy szabad délelőttöt viszont jól ki tudna használni). Megítélésem szerint tévedés a munkavállaló esetleges beleegyezését azzal magyarázni, hogy együtt kíván működni a munkáltatóval, és ezért önként engedi el a túlóra/állásidő miatt őt megillető juttatásokat. A rendkívüli munkaidő teljesítése ugyanis már önmagában együttműködést kíván meg a munkavállaló részéről, akkor is, ha ezért az előírt törvényes pótlékokban részesül. Elvégre pihenőideje terhére teljesít munkavégzést, olyan időben, amikor ezt nem kívánta, nem tervezte, amiért az anyagi kompenzáció önmagában kevés lehet. Összehasonlításul: egy minimálbéres munkavállaló egy túlórára kb. nettó 750 Ft-ot kap. A túlóra miatt felborított napirend (csúszó bevásárlás, gyerekek hazakísérésének átszervezése, elhalasztott családi program stb.) mellett sokszor aligha arányos ellenérték a magasabb bér. Ám ha a munkaidő-beosztás az ő beleegyezésével módosul, akkor még ezt a juttatást is elbukja, az esetleges randevút azonban ekkor is le kell mondani.

A munkáltató által kezdeményezett beosztás-módosítás elfogadásának indoka lehet a kölcsönös engedékenység is. Mint már említést nyert, természetesen a munkavállaló is kérheti, hogy a munkáltató engedélyezzen eltérést a beosztásától. Például, a munkavállaló csőtörés miatt délelőtt a szerelőket várja, ezért aznap kivételesen a délutáni műszakba szeretne menni. Lehetséges, hogy a felek kapcsolatában kialakul egy kölcsönös rugalmasság, amelyre tekintettel a munkavállaló is nyitott a beosztástól való eltérésre, ha azt a munkáltató kéri. Fontos azonban észben tartani, hogy a beosztást a munkáltató alakítja ki. Míg tehát a munkavállaló számára ez egy adottság, amihez minden esetben alkalmazkodnia kell, addig a munkáltató részéről ez a saját döntése. Éppen ezért a munkáltató részéről csak kivételes lehet, hogy az amúgy is általa kialakított beosztás utólagos megváltoztatásához a munkavállaló hozzájárulását kérje.

A szóban forgó szabály tehát egyelőre még csak tervezet, ám megítélésem szerint a munkaidő-beosztás módosítására közös megegyezéssel ma is van lehetősége a feleknek. Ugyanakkor ezekben az esetekben mindig vizsgálni kell, hogy a munkavállaló beleegyezése vajon tényleg a valódi, szabad akaratán alapul-e. Különösen árulkodó, ha ilyen alkuk rendszeresen, gyakorlatilag mindennaposan köttetnek a felek között. A visszaélések elkerüléséért sokat tehetnek a szakszervezetek, üzemi tanácsok is, azzal, ha figyelmeztetik a munkavállalókat, hogy a munkaidő-beosztás módosítása milyen hátrányokkal jár számukra, és hangsúlyozzák, hogy erre csak az ő valódi akaratukon alapuló beleegyezésük mellett van mód.

Forrás: ado.hu